" Vannak napok, melyek nem sz�llnak el, de az id�k v�g�ig megmaradnak. "

A szobaajt�m recsegve ny�lt ki �s puffant a falnak. Az el�gedett �s t�ls�lyos perzsacic�m sietett be a szob�mba. A kezemet f�lig lel�gattam, hogy �rint�semmel megnyugtassam. ( vagy ink�bb � engem )
Szememmel a red�ny�m r�sein �t l�that� f�nycs�kokat kerestem, de egy sem jelent meg. 
Az ablakhoz l�ptem �s megszeppenve n�ztem a t�bb mint 30 centis h�kupacokat. Szanasz�t hevertek az utc�n.
A f�rd�szob�ban neh�zkesen fel�lt�ztem �s feldobtam az �gynevezett "otthoni sminket". Ami nagyj�b�l korrektorb�l �s szempillaspir�lb�l �llt. 
Mivel kimozdulni nem igaz�n volt lehet�s�gem, ez�rt a t�teleimet n�zegettem. Megcsin�ltam p�rat majd f�lredobtam a k�nyveket �s neki�lltam rajzolni. 
Elk�pzel�sem sem volt arr�l mit is rajzoljak, csak hagytam hogy a kezem mag�t�l vigye fel a feh�r lapra a grafit cs�kokat. A v�g�n egy l�ny lett bel�le. Gondosan �rnyaltam a rajzot �s igaz�tottam, hogy minden egyes r�szlete t�k�letes legyen. 
Eszembe jutott, hogy 2 bar�tn�mnek is mostan�ban van a sz�linapja �s nekik is alkottam egy kis apr�s�got. :)
A csendes �r�kban am�g rajzoltam pr�b�ltam nem azokra gondolni akik annyi f�jdalmat okoztak.