" Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartassz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket, megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy. Megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret. Elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel. Megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet. A holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat félúton. És idővel megtanulod, hogyha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba. Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál. Megtanulod, hogy mindenki mondhatja 'sajnálom', de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak. Megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot, valószínű soha többet nem lesz úgy, mint régen. Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, hogy hiányozni kezd a régi. Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető és hogyha jól is érzed magad azokkal, akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek. Megtanulod hogy igazán tartalmas életet csak úgy lehet élni ha magad elé helyezed azokat akik fontosak neked. "

A szerelemről mostanában sok gondolatot írok ide a blogomra talán nem is véletlen mert kezdem tényleg megismerni és felfogni a dolgok súlyosságát. Ahogy haladunk előre számtalan kudarc ér és rengetegszer érzem úgy hogy nincs senki mellettem. Meg kell tanulni megállni egy percre és körülnézni. Visszanézni a múltba, átgondolni a jelent és tervezni a jövőt. Sokan ezt ott rontják el, hogy csak a jövőre gondolnak és nem foglalkoznak a jelennel. Még egy tavalyi COSMOPOLITAN újságban olvastam egy cikket.

" Sziasztok Gréti vagyok, 23 éves egyetemista lány és rendkívül magányos. 16 éves korom óta keresem a helyemet és a megfelelő párt az életemben. Ekkor ismertem a gimnáziumi éveinek utolsó szakaszában járó Andrást. Magas, edzett és helyes fiú volt. Sokan szerelmesek voltak belé az évfolyamból. Egy nap leszólított a folyosón, hogy tudnék-e neki segíteni a biológia házi dolgozatában mert hallott a jó versenyeredményeimről. A szívem hevesen verni kezdett ahogy rámnézett a mély barna szemeivel. A közös tanulások alatt közelebb kerültünk egymáshoz. A házidolgozata osztályelső lett. Pár nappal utána csengettek és sietve mentem az ajtóhoz. Egy mosolygós szempár nézett rám. Egy hatalmas rózsacsokorral állt ott. Magához szorított majd a szemembe nézett és azt mondta, hogy senki nem szakított még ennyi időt rá. Felemelte az arcomat a kezével, végigsimította az arcomat és puhán,lágyan megcsókolt. Mi lettünk az iskola legboldogabb párja. Andrásnak sokat kellett tanulnia mert közelgett az érettségi. Egyre kevesebb időt töltöttünk egymással. András feszült volt a nagy nyomás miatt és egyre többet kezdtünk veszekedni. Amikor tudtunk volna találkozni, akkor sem jött el mert már megszokta, hogy nem lát annyiszor. Szerelmünk kezdte elveszíteni a kezdeti varázsát. Sokszor magamba sírva, egyedül tűrtem a folytonos megbántásokat és a szeretethiányt. András már nem is ismert. Míg eleinte mindig a kedvenc virágaimmal lepett meg, ebben az időszakban semmit sem kaptam tőle. Ha együtt voltunk akkor nem tudott feloldódni. Mindig az iskolán görcsölt. Az érettségi utáni nyáron a kapcsolatunk valamilyan szinten javult de nem volt már olyan mint azelőtt. De kitartottam mellette még akkor is ha láttam, hogy már nem teljes szívéből szeret. És bekövetkezett a horrorisztikus szeptember. Elköltözött Pécsre ami tőlünk 1,5 órányi vonatozásra volt. Kezdetben többször hazajött egy héten, hogy meglátogasson. Majd elcsábította őt a kollégium légköre. Fontosabb lett neki a piálás, a haverokkal lógás és a bulizás. Október 24-én kimondtam ami már régóta a lelkemet nyomta. Kénytelen volt szakítani mert nem foglalkozott már velem. András a szemembe nézett. Láttam a szemében a megbánás és a harag lángját. A kezemet ellökte magától amitől én leestem a szőnyegre. Kiviharzott a házunkból, becsukta maga után az ajtót és vissza se nézett. Ő azóta már számos lánnyal kavart és volt már egy komolyabb élettársi kapcsolata is. Én azóta egyedül vagyok és a régi sebek még mindig nem gyógyultak be. Tiszta szívemből szerettem őt mert nekem ő volt mindenem és nem vakítottak el a karrierista álmok."