" Elb�cs�zni j�ttem, csup�n bocs�natot k�rni.
Ami�rt nem tudtam v�gyaidhoz fel�rni.
Bocs�nat az�rt mert �r�kk� megbecs�ltelek,
Bocs�nat az�rt, ha �gy t�nt n�m�n elk�ldtelek.
N�zem a kezed, koszos, t�bb� nem �rhet m�r hozz�m.
N�zd a szemem, k�nnyes, ezzel tiszt�ra mosn�m!
N�zem az ajkad, altat, egy ideje n�m�n hallgat.
N�zd a szavakat a pap�ron, mind �rted jajgat!
N�zem az arcod, ami sz�raz t�nyeket hidegen k�z�lt,
N�zd a lelkem, itt soha nem l�tod meg a k�z�nyt!
Minden eml�kemmel k�t kezem k�z�tt v�rbe fagyva heverek,
De m�r meg�rte, ha csak egyszer is sz�ven tal�l p�r sorom.
Mindig is a kac�rs�g volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapog� volt, hol ilyen, hol olyan.
Olyan felel�tlen�l dobt�l el, egyik napr�l a m�sikra,
Ak�r egy hamvad� cigarett�t, a z�dell� p�zsitra.
De t�ged nem �rdekel amit �rzek, mert az �nz�s�ged elvak�t,
Minden k�tel�ket elv�gt�l ami t�led elszak�t.
Eltasz�tan�m az �letem ha el�g b�tor lenn�k,
De csak a gondolattal j�tszom, hogy a tollal olyat tenn�k...
DE NEM! Tov�bbl�pve meg�rz�m �r�kk� a nevedet,
�s tal�n te is r�j�ssz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet."